5.fejezet

Reggel amikor felkeltem, Austin már nem volt mellettem, ezért gyorsan felpattantam, és ránéztem az órára: 12:26. Na megint sikerült jól elaludnom.
-Austin! Hol vagy? - kiáltoztam.
-Már elment.-mondta Scoty.
-És hova ment?
-Nem tudom, az anyukája felhívta, hogy menjen haza gyorsan.
-Akkor biztosan valami baj van. Fel kell hívnom.
-Akkor tedd azt.-biztatott az öcsém.
Felhívtam Austint, és nagyon ledöbbentem, amikor meghallottam, hogy az anyukája kórházban van. Austin elmesélte nekem, hogy hogyan történt:
-Amikor anya felhívott, azt mondta, hogy nagyon siessek haza, mert valami baj van vele, és amikor odaértem, már a földön feküdt, és gyorsan hívtam a mentőt, hogy jöjjenek, mert anya elvesztette az eszméletét. Se perc alatt kijöttek, és bevitték anyát a kórházba, persze vele mentem, és most is itt vagyok. Már jobb az állapota, úgyhogy hamarosan fel fog kelni.
-Figyelj oda megyek jó?
-Okés, gyere!
-Akkor 20 perc tudod, a lábam miatt.
-Ne menjek érted?
-Ne, ne gyere. Ne hagyd ott anyukádat!- mondtam Austin-nak.
-De azt mondták hogy kb. egy fél óra kell még neki addig, amíg fel nem kel. Nekem meg 5 percbe sem telik, ha elhozlak.
-Hát jó. De én már elindultam. Itt vagyok a pláza sarkánál. Itt meg várlak jó?
-Oké, mindjárt ott vagyok, puszi!
-Puszi, siess!
~Telefonbeszélgetés vége~
Austin tényleg gyorsan odaért a plázához, és mentünk is a kórházba. Az anyukája még mélyen aludt, de már csak egy 20 perc volt hátra addig, amíg fel nem kel.Amíg aludt, mi Austinnal beszélgettünk, de egyszer csak kinyílt az anyukájának a szeme, és gyorsan felé hajolt, majd megszólította. Az édesanyja reagált is rá, én pedig addig kimentem szólni egy nővérnek, hogy Austin anyukája felkelt, és hogy vizsgálja meg. A vizsgálatok után azt mondták nekünk, hogy várnunk kell még egy kicsit az eredményekért, de nem sokat. Maximum egy fél órát. Addig Austin bemutatott az anyukájának. Nagyon aranyos. Egy kicsit hasonlít anyára. Mármint nem kinézetben, hanem ahogy rám néz, és ahogy beszél velem, egy és ugyanaz, mint anya. Addig beszélgettünk, hogy már meg is hozták az eredményeket és kiderült, hogy csak kis rosszullét, aztán ájulás, de semmi komoly nem történt Austin anyujával, úgyhogy haza mehettünk. Austin megkérdezte, hogy nem-e alszok ma nála, de én azt mondtam neki, hogy ma nem, mert jön hozzám néhány barátnőm. Persze ezt megértette, bár nem is volt más választása, de mondtam neki, hogy holnap ott alszok nála, és azt mondta, hogy úgy rendben. Elköszöntünk, Austin a szokásos módon. Amikor bementem a házba, anya és Scott az ajtóban álltak, és rögtön megkérdezték, hogy hol voltam, én meg azt akartam kérdezni tőlük, hogy hová készülnek?..
-Te meg hol a fészkes fenében voltál?
-Kórházban.
-És mi a francnak voltál te ott? És miért nem hívtál?
-Mert Austin anyukája elájult és bevitték a kórházba, én meg elmentem meglátogatni. És azért nem vittem telefont, mert a kórházba nem akartam vinni, mert nem akartam senkit sem megzavarni azzal, hogy elkezd csöngeni a telefonom.
-Jaj kicsim, de akkor legalább Scott-nak fel kiálthattál volna!
-Nem volt rá időm. Na de ti hova mentek?
-Scott már kinézett magának valami ajándékot a névnapjára, és azt megyünk megvenni a plázába.
-Aha. Jól van. Ja és anya, ?! Holnap ott aludhatok Austin-nál?
-Öööö..persze kicsim. Nála mindig.
-Köszi anya! Ma ugye tudod hogy jön hozzám Lilly és Sarah?
-Óóó. tényleg. el is felejtettem. Na akkor bevásárolunk nektek okés?
-Okés! Sziasztok!
Amikor elmentek, akkor felmentem a szobámba, és megigazítottam az ágyakat, és kicsit rendet raktam a szobámban, hogy mire jönnek a lányok, ne legyen egy szemétdomb a szobám. 2 óra volt, úgyhogy volt még 2 órám a pakoláshoz, de az a 2 óra nagyon hamar eltelt, és megszólalt a csengő. Kinyitottam az ajtót, és ez várt:
-Szija Ash, hát veled meg mi történt? Úr Isten! Nagyon gyorsan el kell mindent mesélned!
-Ööö..sziasztok lányok, nyugi jól vagyok.
-Nem úgy néz ki.
-Nyugi, csak elütött egy limuzin, méghozzá Austin limuzinja.
-Na ne! Ez most halál komoly? Na jó, most nehogy azt hidd hogy örülök annak, hogy átment rajtad egy limuzin, de azért egy kicsi jó is van a dologban, hiszen hatalmas Mahomie vagy!!!
-Igen, és elég jóban lettünk! És képzeljétek!! Tegnap voltam egy kis koncertjén, és a jövő hónapban megyek a nagy koncertjére, amire első sorba szóló jegyet kaptam! És jövő héten leszedik a gipszeket!
-Na csajszi! Jól megy akkor most neked! Főleg hogy most mi itt vagyunk igaz??- kacsintott Sarah.
-Ige, igaz. Szeretlek titeket!
-Mi is téged!- ölelt meg Lilly, majd Sarah is.
Ez a csajos este nem is alakult rosszul. Egy csomó mindent megtudtam a lányokról, mint például azt, hogy mind a kettőjüknek van pasija. Ennek nagyon örülök, mert régen volt már mindhármónknak pasija, és most már van nekik, és már csak nekem nincs. De lesz, tudom.Na de térjünk vissza az estére. Mindent elmeséltem Austin-ról, és ők is a barátjukról. Az elmondottak alapján helyesek, kedvesek, és gondoskodóak. Ezek a tulajdonságok jó pontok egy fiúnál. És ez ugyanígy megvan Austinban is, csak ő még tehetséges is.Nagyon. De az lehetetlen, hogy mi valaha összejöjjünk, mert egy híresség majd pont egy olyan csajjal jönne össze, akit senki nem ismer, vagyis egy nagy senki a többi rajongó szemében. De ezen nem is gondolkozom tovább. Majd lesz, ami lesz. Addig is élvezem a csajok társaságát. Már este 11 óra volt, amikor Sarah bejelentette, hogy ő álmos. Persze én és Lilly is mondtuk ugyanezt. Hála, amiért összetoltuk még tegnap este az ágyakat, elférünk hárman is, úgyhogy mindenki lefürdött, aztán befeküdtünk az ágyba. Hamar el is aludtunk.
Aznap furcsa álmom volt.


/ A mostani fejezetbe csak ennyit, holnap várhatóan új rész ;) :))  /