3.fejezet

Amikor beértem a házba, finom illatot éreztem.
-Hmm.de finom illat van! Mit főzöl anyu?
-A kedvencedet csináltam, gyros-t!
-Hey! Az az én kedvencem!- tiltakozott Scoty.
-Hát te? Már haza is jöttél?- kérdeztem meglepve, de kicsit gúnyosan.
-Jó hogy észreveszed, hogy létezem!-mormogta.
-Bocsi, de nem rég mentél el, és már itt is vagy. Kicsit furcsa.
-Két hete, az neked nem rég volt? Kösz. Látom hiányoztam.
- Jaj ne csináld már! Tudod hogy szeretlek!!!
-Haha! Nagyon vicces!
-Jól van akkor, menjünk enni, ne vitázzatok ezen, mert éhes vagyok, és szerintem ti is.- vetett véget anya a dolognak.
Ebéd közben senki nem szólt semmit, csak evett. Amikor jól laktunk, felálltunk az asztaltól, Scoty felrohant a szobájába, és mondta, hogy nem sokára megy kézilabdára. Ugyanis imádja a kézilabdát. Minden héten háromszor ott van egy másfél órát, ha nem többet. Én segítettem anyának elmosogatni, majd így szólt:
-Kicsim! Nem megyünk el vásárolni? Scoty úgyis megy kézire addig mi elmegyünk veszünk pár jó cuccot, meg bevásárolunk vacsorára, és holnap reggelire is, mert ma nem alszok itthon, mert üzleti útra megyek, de nyugi holnap dél körül már itthon leszek elvileg.
-Anya! Gipszes lábbal és kézzel akarsz velem elmenni vásárolni? Na ne csináld!
-Jaj igazad van. De azért a McDrive-ba elmehetünk? Aztán ott eszünk valamit, meg akkor onnan veszünk vacsorát is, és majd beszaladok az egyik kisebb boltba reggeliért is. Így jó lesz?
-Igen vagyis nekem megfelel.
-Na én mentem sziasztok! - hallatszott egy hang, szinte már az utcáról. Scott elment edzésre.
-Na akkor mehetünk?-kérdezte anya.
-Igen!-mondtam.
Először mentünk a mekibe, ott anya leadta a rendelést, és miközben a kocsiban várakoztunk, egy kislány ott ugrándozott sikítva az autónk előtt.
-Hát ezzel meg mi történhetett?- kérdezte anya nevetve.
-Fogalmam sincs.
-Uristen uristen! Te vagy az a lány a tévéből? Te vagy, aki ült Austin autójában, te vagy az, akivel interjút adott, te vagy az, akit Austin hazavitt a kórházból?? Uristen uristen kérhetek egy autogramot?
-Öööö...szia kislány. Igen, én vagyok. De miért szeretnél tőlem autogramot?
-Azért, mert olyan embertől kapnék autogramot, akihez hozzáért Austin Mahone, ha már én magam nem érhetek hozzá és tőle nem kérhetek autogramot, akkor hadd kapjak tőled! Kérlek szépen!
-Hát jó, legyen. De nem értem hogy miért kell ebből ilyen nagy felhajtást csinálni.- értetlenkedtem.
Amikor a kislány elszaladt, már meg is kaptuk a rendelést. Gyorsan elhajtottunk, mielőtt még valaki más is oda jött volna hozzánk. Anya félúton kiszállt, hogy bemenjen egy kisebb boltba reggeliért, és pár perc múlva már bent is volt a kocsiban. Ezek után hazamentünk, és ránéztem az órára: este 7 óra. "Már csak egy óra, és beszélhetek Austin-nal skype-on."- gondoltam.
-Kicsim, nekem már mennem is kell! Vigyázzatok egymásra Scottal, és ha lehet, akkor ne veszekedjetek! Puszi!
-Jól van anya! Te is vigyázz magadra! Puszi, holnap találkozunk. Szia!
Ahogy anya elment, Scoty egy 10 percre rá megérkezett a kézi edzésről.
-Na milyen volt? Elfáradtál?
-Tök jó volt! Aha, egy kicsit igen. De mióta is vagyunk ilyen jóban?
-Hát ez jó. Én most kedves akartam lenni erre te elrontod.
-Én csak úgy tudtam, hogy haragszunk egymásra. De ha nem, én annak csak örülök, mert szinte egyfolytában csak veszekedünk.
-Akkor fogjunk kezet, és szent a béke. Okés?
-Oké.
Miután kezet fogtunk, mondtam neki, hogy ott a kaja az asztalon, és hogy fent leszek a szobámban, és nemsokára beszélek Austin-nal. Amikor felértem a szobámhoz, kocsidudálást hallottam, és úgy tűnt, hogy ez a mi házunk elől jött, ezért gondoltam kinézek. Amikor kinyitottam az ajtót, megláttam Austin kocsiját, és odarohantam.
-Hát te meg mit keresel itt?
-Gondoltam élőben jobb lesz beszélgetni, mént skype-on.- mondta Austin, és közben intett nekem, hogy szálljak be a kocsiba, de én ráztam a fejemet, hogy nem lehet.
-Miért nem? - értetlenkedett Austin.
-Mert anya nincs itthon, Scoty-t pedig nem hagyhatom egyedül.
-Ja értem. Akkor mégis marad a skype?- nézett rám hatalmas boci szemekkel.
-És mi lenne, ha itt aludnál? Megkérdezem anyát! Két ágy van a szobámban, úgyhogy elférsz.
-Ez rendes tőled, és részemről rendben. Akkor én is felhívom anyát, és te is a tiédet.
Felhívtam anyát, aki kifejezetten örült a dolognak, úgyhogy belement. Megkérdeztem Austin-t, hogy el engedi-e az anyukája, és azt mondta, hogy igen.
-Akkor talán menjünk be!
-Ez jó ötlet!- nevette el magát Austin.
-Na de várj! Parkolj be a garázsunkba, mert még a végén reggel paparazzik fognak minket kelteni.- viccelődtem, ami végülis nem volt nagyon vicces a számomra, na de mindegy. Austin szépen beparkolt és bementünk a házba. Először bementem Scott szobájába, hogy megmondjam neki, hogy itt van Austin, és hogy ki ne merje tenni egyik közösségi oldalra sem, és senkinek el ne mondja! Erre ő:
-Két szerelmes pár, mindig együtt...-itt már befogtam a száját.
- Fogd be Scoty!!- mérgelődtem.
-De igazam van!
-Egyáltalán nincs! Mi csak barátok vagyunk ugye Austin?- kérdeztem Austint, várva, hogy igent mond.
-Ömm..igen persze.
-Na majd meglátjuk, hogy a végén kinek lesz igaza!- gúnyolódott Scoty.
-Na jól van, mi átmentünk! Ha valami gond van, szólsz!
-Oké, sziasztok!
-Ööö.Scoty?!?!?!?! Csak a szomszéd szobába megyünk.
-Nem baj, csak menjetek már!
Amikor bementünk a szobámba, Austin már le is huppant az egyik ágyra. Én meg a másikra.
-Szóval? Mit csinájunk?
-Beszélgessünk! - vágtam rá rögtön.
Olyan 8 óra körül elkezdtünk beszélgetni, és megtudtunk egymásról egy csomó dolgot amit eddig nem. Körülbelül 10 óra lehetett, amikor mondtam Austinnak, hogy menjünk le enni. Tele ettük magunkat, aztán megkérdeztem tőle, hogy ki megy először lefürödni. Persze mondta, hogy menjek én. Mivel még nehézkesen ment nekem ez a folyamat, ezért mondtam neki, hogy menjen be a szobámba, vagy menjen át Scott-hoz, mert egy 15 percbe beletelik, mire megfürdök, és erre ő az mondta, hogy menjek csak, nem siet sehova.      
Egy 20 perc múlva kijöttem a fürdőből, és mondtam Austinnak hogy készen vagyok, mehet. Persze ő 5 perc alatt készen volt. Átöltöztünk pizsamába, én adtam egy pólót és egy nadrágot apa régi holmijai közül Austinnak. Megköszönte, majd megölelt.
-Ez meg mi volt
-Fogadd hálám jeléül.
-Ohh. akkor annak fogadom.- viccelődtem. Austin-ban azt szeretem, hogy nem nagyképű, és eközben irtó helyes, és kedves, rendes, aranyos, vicces, és még holnap estig is sorolhatnám. 11 óra körül úgy döntöttünk hogy lefekszünk aludni, mert álmosak lettünk. A tévét bekapcsolva hagytuk, mert mindketten csak úgy tudunk elaludni.



/ A következő rész nemsokára itt. Sziasztok!/