12.fejezet

 / Bocsi hogy ilyen későn hoztam újrészt. Többet nem fordul elő :) Jó olvasást, iratkozzatok, kommenteljetek! :) /




Gitárszót hallottam, amikor felkeltem. Gyorsan kipattantam az ágyból, és a gyakorlószoba  felé siettem. Bekukucskáltam a kulcslyukon, és láttam Austin-t az ágyon ülve, gitározni. Furcsa volt. Nem így szokott gitározni. Olyan szomorú volt a dal is, amit játszott, és úgy ő maga sem volt valami vidám hangulatban. Pár perccel később az ajtó kinyílt, én hátraestem, hátam hatalmasat dübbent az emelet padlóján.
-Te mit keresel itt? - kérdezte már szinte sírva. El nem tudtam képzelni, mi történhetett az éjjel, vagy addig, amíg aludtam.
-Én csak...- aztán félbeszakított.
-Tudod mit? Nem érdekel. Be kell mennem a kórházba. Majd jövök.- és már lent is volt az előszobában, majd becsapta az ajtót.

*
 Már 2 órája nem jött haza Austin. Mi a francnak van ő a kórházban? És miért beszélt velem úgy, mint egy kutyával? Jó, megértem hogy felmérgeltem azzal, hogy kukucskáltam a kulcslyukon, és nem mentem be, de akkor is. Elvileg nagyon szeretjük egymást. "Elvileg".  Úgy döntöttem, hogy haza megyek anyához, de előtte rendbe tettem a lakást. Eközben egy csomót gondolkoztam, de nem jutottam sokra. El nem tudtam képzelni, hogy mi történhetett. Aggódtam. De reméltem, hogy hívni fog, de még mindig nem hívott. Így hát, haza mentem.

** Eközben a kórházban **
*Austin szemszöge*

-Kicsim, Ashley hol van?- kérdezte anya aggódóan. Még ilyenkor is aggódik Ashley miatt.
-Otthon hagytam...- szóltam, miközben elgondolkodtam azon, mit is tettem vele.
-De miért? Tudja egyáltalán, hogy mi történt?- kérdezte.
-Nem tud semmit. Csak úgy otthon hagytam.- mondtam csalódottan.
-De.........- itt elcsuklott anya hangja, és a gépek jelezték, hogy anya szíve egyre lassabban ver. Az enyém egyre gyorsabban, és ahogy csak tudtam, kirohantam a folyosóra, hogy szóljak egy nővérnek. Ő gyorsan utánam futott, és kérte, hogy maradjak kint. Párperc múlva a nővér kijött, és intett, hogy bemehetek, anya egy gyors szívrohamot kapott. Abban a pillanatban, mintha az én szívem is leállt volna. Megdöbbentem.
-Ki.....- próbált beszélni anya.
-Anya, ne beszélj, pihenj kérlek. Szükséged van rá.
-Akkor me..meséld e..el a ma re..reggelt..- dadogta.
-Nem anya, nem akarlak ezzel terhelni, csak pihenj. Kérlek.- mondtam.
-D..de...kérlek!-
-Hát jó. Reggel, amikor felkeltem, Ashley még aludt, gyorsan felöltöztem, és ide jöttem, hogy megnézzem, mi van veled. Amikor mondták, hogy nem sok időd van hátra,ki kellett engednem valahogy a gőzt, ezért haza mentem, berontottam a gyakorló szobába, és elkezdtem gitározni. Ashley pedig lesekedett a kulcslyukon.
Mivel nagyon feszült voltam, kirántottam az ajtót, Ashley pedig hátraesett. A háta hatalmasat dübbent a padlón, de nem érdekelt, csak hozzád akartam jönni. És csak úgy otthon hagytam.
-Édesem, ezt ne csináld! Ő nem tehet arról, hogy bekerültem a kórházba. Most pedig rohanj haza, és kérj tőle bocsánatot, és magyarázd el neki a történteket.
-Nem anya! Nem hagylak itt!
-Ez nem csak egy szimpla kérés volt, hanem parancs.-mondta, majd mintha lelőtték volna, olyan gyorsan elaludt.
-Anya! Anya! Ébredj! - nem volt semmi reakció.
Ránéztem az anya életét segítő gépekre, és láttam, hogy az állapota stabil.De akkor miért nem ébred fel??.
-Anyaaa!!!!- szinte már kiabáltam, amikor kinyitotta a szemét.
-Nyugi kicsim! Csak fáradt vagyok. Menj Ashley-hez, aztán ha van kedvetek, gyertek vissza. Puszi, szeretlek! - mondta, majd lehunyta a szemét.
-Én is szeretlek anya.-súgtam a fülébe, majd nyomtam egy puszit az arcára.

*Amikor Austin hazaér*
-Ashley!!!Hol vagy??? Gyere ide kérlek!- kiabáltam, majd végigrohantam a házon, de sehol nem találtam senkit. Viszont az feltűnt, hogy rend van. Az ágy be van vetve, el van mosogatva, fel van takarítva. Ez biztosan nem anya volt, én kizárt. Akkor Ashley volt. De hol van most?
*
*
*
Felhívam Molly-t.
-Szia Molly!
-Ööö.sziia Austin.
-Ashley otthon van? Beszélnem kell vele!
-Sajnálom, de nincs itthon.
-És nem tudod, hogy hová ment?
-Nem. Csak annyit, hogy a barátnőivel van valahol a városban.
-Rendben, köszönöm Molly. További szép napot! Szia!
-Szivesen, szia Austin,neked is.
*Telefonbeszélgetés vége*


*Ashley szemszöge*
Amikor anya telefonja megcsördült, valahogy sejtettem, hogy Austin az. Amikor anya rám nézett, miközben Austinnal beszélt, tudtam, hogy Austin  felőlem kérdezi, hogy hol vagyok. Rögtön intettem neki, hogy mondja azt  hogy nem vagyok itthon...Nem akartam vele beszélni..nagyon bunkó volt velem reggel.És fogalmam sincs, hogy miért. Lehet hogy amiatt kapta fel ennyire  vizet, hogy belestem a kulcslyukon? Nem....Austin nem ilyen. Ennyiért soha nem lenne mérges ennyire. Nem is érdekelte, hogy én a földre zuhantam. Meg sem kérdezte, hogy fájt-e, és még vissza sem nézett rám. Csak elviharzott mellettem, egyenesen ki az ajtón, majd azt jól becsapta.
Felmentem Twitter-re, és amikor megnéztem a tweeteket és az üzeneteket, sírva fakadtam. Rettenően sértő dolgokat írtak a számomra. Le ribancoztak, le k**v**tak, és még sorolhatnám. A mai napomat már ennél jobban semmi nem tudta volna elrontani.


Ezekkel a sértőbbnél sértőbb megjegyzésekkel azóta bombáznak, mióta Austin-nal járni kezdtünk. Ezelőtt soha, de soha nem kaptam egyetlen egy sértő e-mail, üzenetet, vagy tweet-et sem. Elegem van. Ha összefutok Austinnal, megmondom neki, hogy ez így nem mehet tovább. A rajongói darabokra szednek engem. Már az utcára sem merek kimenni.



Ennek a találkozásnak minél hamarabb meg kell történnie...




/ A következő rész 6 komment után, és iratkozzatok fel, különben nem lesz új rész. :)) /

11.fejezet

Reggel arra keltem, hogy a földön fekszek. Ahogy kinyitottam a szemem, rögtön felnéztem az ágyra, és láttam Austint kiterülve. Gondoltam ő lökött le az ágyról, de hogy mikor, azt nem tudom. Rettenetesen sajgott a fejem és a jobb karom. Ezek szerint a jobb oldalamra estem, és még a fejemet is bevertem. Szép.
Ezektől eltekintve nagyon boldog voltam, mert Austin barátnője vagyok. És ez hihetetlen érzés, ezért gyorsan arrébb toltam Austint az ágyon, és befeküdtem mellé. Fogalmam sem volt arról, hogy hány óra van, de nem is érdekelt, mert amikor Austin takarója alá bújtam, rögtön megragadta a derekamat és szorosan átölelt, majd aludt tovább. Esküszöm mintha fel sem kelt volna. Aztán pár perc múlva én is elaludtam.


*
-Jó reggelt álomszuszék! - suttogta egy selymes hang a fülembe.

Amikor kinyitottam a szemem, Austin csillogó kékeszöld szemével találkozott a tekintetem. Ahogy észrevette, hogy kinyitottam a szemem, rögtön nyomott egy puszit a számra.

-Hány óra van? - kérdeztem kómásan.
-Délután fél 2.

Amikor ezt meghallottam, kikerekedett szemekkel bámultam Austin-ra.

-Ilyen sokat aludtunk?-kérdeztem.
-Pontosabban te aludtál.-mondta.
-Mert te mikor keltél?
-Körülbelül 2ésfél órája.
-És miért nem keltettél fel?- kérdeztem kicsit felháborodva.
-Olyan édesen aludtál.-mondta, miközben éreztem, hogy elpirulok.

*
-Mit csinálunk ma?-kérdeztem.
-Énekelünk egész délután./ami még maradt belőle/- nevetett.
-Tökéletes délután lesz.-mondtam, majd adtam egy puszit az arcára.
-Szerintem is.- mondta.

Austin lekísért enni, aztán felöltöztünk, és bementünk a gyakorló szobába. Egész délután a számait gyakoroltuk duett-ben. Imádtam. Amikor már tökéletesen ment az összes dala mindkettőnknek, belekezdtünk egy közösbe. Először a szövegen dolgoztunk. Így könnyebb, volt, hogy ketten voltunk. Úgy gondoltuk, hogy egy szerelmes dalt írunk. Furcsa volt, mert valami hatalmas ihletet adott a dalhoz. És aztán rájöttem:  az ihletet a barátságunkból átment szerelem adta, és ezért a dalt is barátsággal kezdtük. Eszméletlen érzés volt, ahogy Austin gondolkozás közben a tekintetét belefúrta az enyémbe. Azokban a pillanatokban lehetetlen volt gondolkozni számomra.

*
Szerda van. Vasárnapig készen kell lennünk a dalunkkal, mert 2 hét múlva nagykoncert, és úgy gondoltam fellépek Austin-nal, mert szeretnénk megmutatni a nagyközönségnek hogy mi együtt nagyon jók vagyunk.
A mai napot szintén a gyakorlásra szántuk, de nem otthon, hanem kint a parkban, egy nagy fa árnyékában. A nyári szellő simogatta a bőrünket, és nagyon meleg sem volt. Pontosan tökéletes idő volt a gyakorláshoz.
Miközben belemerültünk a dalunk írásába, pici gyerekek rohangáltak körülöttünk, és az egyik megállt előttünk.

-Éneteljetet méd!!- mondta tapsikolva.

Kérte, hogy énekeljük el neki a boci boci tarkát, meg a süss fel napot, meg egyéb gyerekdalokat. Mi persze ezt szívesen tettük, és meg is volt az eredménye, egyre több kisgyerek gyűlt  körénk. Nagyon cukik voltak.
*
Délután olyan 4-5 óra felé abbahagytuk az énekelgetést a gyerekekkel, és hazamentünk. Mivel nem sokra jutottunk a dalunk kapcsán, úgy döntöttünk, holnap szintén egész nap gyakorlunk, de nem a parkban, hanem inkább itthon maradunk,. vagyis elmegyünk hozzánk, megmutatjuk anyának, hogy eddig mit alkottunk.

*
-Csinálok vacsorát! Oké Ashley?- kiabálta Austin lentről.
-Okés!- kiabáltam vissza.

*
Gyorsan lefürödtem, majd lerohantam a konyhába, mert finom illatot éreztem.

-Hmm. de jó illat van! Mit főzöl? - kérdeztem
-Inkább sütök.- kacsintott.
-Akkor mit sütsz?
-Palacsintát. - mondta, majd a feldobásos technikával megfordította a serpenyőben a palacsintát.
-Azt imádom.-mondtam.
-Mivel szereted?- kérdezte.
-Mindegy. Mindennel szeretem, csak kakaóval nem. Vagyis szeretem, de csak ha tesznek bele cukrot is.
-Én is pontosan így szeretem!- mondta Austin, majd intett a szekrény felé, hogy vegyem ki belőle a kakaót, a cukrot és a nutellát.
- Hadd csináljam én is! Csak egyet! Légyszii! - kérleltem, hogy hadd süssek én is.
-Oké, oké, tessék.-  mondta, majd átnyújtotta a serpenyőt.

Ami kész volt palacsinta, azokat megtöltötte, és amikor végzett, odajött mögém, és hátulról átölelt, de előtte nem hagyta ki a derekamnál a csikizést.
-ÁÁ Austin nee!! Most ne! Mert megsütlek a serpenyővel! Austin állj le! Most! - kiabáltam, de ő nem enedett.
-Na jó, abbahagyom, de ha felmegyünk, nem úszod meg! - mondta sármosan.

Tovább ölelt addig, amíg meg nem csináltam az összes palacsintát. Azokat ő megtöltötte, majd két tálcára rakta és az egyiket oda nyújtotta nekem. Felmentünk az emeletre, majd Austin bekapcsolta a tévét, és leültünk az ágyra. Épp a 8 órási hírek mentek. Nagy megdöbbenésünkre benne voltunk, így: Austin Mahone és titokzatos barátnője zenés délutánt tartottak a parkban.


Összerezzentem. Hogyan? Hogyan tudták meg? Direkt mindig néztük, hogy valahol látunk-e lesifotóst, de sehol senki. De mégis. Hála Istennek, a kis dalunk nem szivárgott ki, és az sem, hogy fellépek a nagykoncerten. Nekem ez még mindig olyan hihetetlen, hogy én? aki soha nem volt híres, még a baráti körében sem annyira, most meg már a tévé képernyőjén énekel egy hírességgel, és a nagykoncertet még nem is említettem. Egyébként hihetetlen érzés, és nagyon jó. Austinra néztem, és a szemében vágyakozást láttam. Itt tudtam. Valamit nagyon akar. Ki kapcsolta a tévét, és felém közeledett.

-Na most megvagy! Most már semmilyen kifogásod nem lehet a csikizésemmel szemben!
-Neee!!! Austin haagyj!! Meghalook!  Jézusom Austin tényleg meghalok ha nem hagyod abba!!! Austiiiin!! Wááááhh!! Segítséééég!!!! Valakiiii!! Ez me akar ölniii!!!- ordibáltam, amíg Austin egy szenvedélyes csókkal el nem hallgattatott. A legjobb a dologban, hogy legalább amíg csókolt, abbahagyta a kínozásomat. Amikor ajkaink elváltak egymástól, rögtön megszólaltam.
-Austin te nem vagy normális! Tudsz róla??
-Te vetted el az eszemet! Ne csodálkozz!
-Lökött.- mondtam, majd le birkoztam.
-Szeretlek Ash! - mondta, majd újra megcsókolt.
-Én is szeretlek Austin! - mondtam, miután csókunk abbamaradt.

*
 Közösen arra a döntésre jutottunk, hogy lefekszünk aludni, mert nagyon kifáradtunk. Austin gyorsan megfürdött, és addig bemelegítettem a takarót. Amikor végzett, gyorsan felvette a pizsamáját, majd behuppant mellém. Fejemet a mellkasára tettem, ő bal karjával átkarolta a vállam, lábaink összefonódtak. Hamar elaludtunk.




/ Bocsi hogy ilyen későn hoztam részt, csak nem volt ihlet. Következő rész 4 komi után :) /