1.fejezet

Sziasztok, Ashley Blue vagyok, 15 éves. Miamiban élek az anyukámmal, Mollyval, és az öcsémmel, Scottal.Hatalmas Mahomie vagyok.Tele van a szobám Austin Mahone-os poszterekkel. Hatalmas vágyam, hogy egyszer eljuthassak egy koncertjére, egy kicsit lehetetlen, de el fogok jutni.Tudom.Igaz, hogy Miamiban élek, ahol Austin is, de még egyszer sem láttam.Hát nem furcsa?...bár azt mondják hogy szinte itthon sincs, mert nagyon sokat koncertezik világszerte.De egy koncertjére biztos hogy elmegyek, bármi áron is.
Szombat reggel 10 óra van, és mennem kell 11-re gitárórára.Imádok gitározni.Ebbe is csak azért kezdtem bele, mert Austin is  gitározik. Már el tudom játszani Austin-tól a Say Somethin' című számot, ami még most is a kedvencem.Persze anya és Scoty már nagyon ki vannak tőlem, hogy egyfolytában ezt játszom, és éneklem.De általában kint a tengerparton szoktam játszani..persze akkor, amikor senki nincs ott, mert szégyenlős vagyok, és nem nagyon merek mások előtt bármit is csinálni.Azt viszont tudnotok kell, hogy imádom a piros, a zöld, és a kék színt.Az összes ruhám csak ebből a 3 színből áll.Persze legtöbb ruhám piros, mivel Austin-nak az a kedvenc színe.Még pizsamában vagyok, de már nem sokáig, ezért fogtam egy piros pólót, és egy kék rövidnadrágot, és elindultam a fürdőszobába, hogy gyorsan lefürödjek.Amikor kész lettem, ránéztem az órára, és láttam, hogy 11 lesz 10 perc múlva, úgyhogy rohantam lefelé a konyhába, hogy szóljak anyunak, hogy megyek. Felkaptam a gitáromat, és elindultam.Még szerencse, hogy nincs messze Emma néni (a gitártanár) háza, ezért pontban 11 órakor ott voltam. 2 órát gyakoroltunk, és hamar el is telt.Nem mondom, elfáradtak az ujjaim, de megérte, mert egy csomó mindent tanultunk.Amikor már az utcán előtt lévő széles úton mentem át  zebrán, egyszer csak egy hatalmas limuzin elgázolt..szó szerint..elvesztettem az eszméletemet...............................A kórházban keltem fel, és amikor kinyitottam a szemem, megláttam anyát, és rögtön kérdeztem tőle kicsit nehézkesen:
-Anya mi történt velem??
-Jaj drágám!  Egy limuzin elütött téged, és meg kell mondjam, hogy nagyon bunkó sofőr volt.Nem tudom hogy kit szállított, mert szerintem aki bent ült hátul, az az egészből észre sem vett semmit.Oda akart adni nekem egy köteg pénzt, de azt mondtam neki, hogy nem kell a pénze, és elhajtott..
-Ez nem lehet igaz!! Hogy lehet valaki ennyire..wááhh...bunkó..nagyon fáj a fejem..főleg hogy a tudomásomra jutott, hogy a sofőrt mennyire nem érdekelte, hogy hogy vagyok. legalább ő hozott be a kórházba, vagy te? gondolom te..
-Igen kicsim, jól gondolod.. de ne mérgelődj ezen.inkább pihenj.
Ahogy anya kimondta azt hogy pihenj, rögtön elaludtam.....
       ~Másnap reggel~
Amikor felkeltem, azt láttam, hogy anya beszélget egy fiatal sráccal..pontosan nem láttam, de kicsit hasonlított Austin-ra...de gondoltam: Ez lehetetlen!..Amikor anya meglátta, hogy felkeltem, rögön odarohant, és az ismeretlen srác is utána.
-Jóreggelt kicsim! jobban vagy már? Valaki bocsánatot szeretne kérni tőled a tegnapi miatt. Fogadod?
-Hát..nagyon nincs kedvem hozzá, de legyen.
Amikor anya lassan félreállt, elállt a lélegzetem, és nem tudtam elhinni amit látok.
-Csípjetek meg, ha álmodom! Te tényleg Austin Mahone vagy??? uristen imá....miket beszélek.....hiszen elütöttél..
-Jobban mondva a sofőröm.-szakított félbe.
- De akkor is!!! Kórházba kerültem emiatt!!! Eltört a bal lábam, és a bal kezem!! Ez kellett!! Most nem tudok gitározni legalább 3 hétig!!! Most örülsz???
-Hidd el, hogy nagyon sajnálom a dolgot! Tegnap, amikor hazaértünk, Louis, a sofőröm azt mondta, hogy elütöttünk egy tini lányt, és hogy kínált fel az anyukádnak pénzt, de ő nem fogadta el, és ennél többet nem tehetett.Azonnal kirugtam, és mondtam neki, hogy hogy lehet ennyire felelőtlen, és szívtelen!! Hidd el, nem akartam, hogy bajod essen.és én erről semmit nem tudtam, hogy elütött...legalább annyit megtehetett volna, hogy elhoz a kórházba...de még ennyit sem tett meg..ahogy megtudtam hogy mi történt, ide rohantam. És még egyszer nagyon sajnálom!
-Szóval most azt akarod nekem mondani, hogy nem vetted észre, hogy megállt a kocsi az út közepén? Na ne!! Ezt ne!
-De tényleg nem vettem észre, mert az ének tanárommal gyakoroltunk a holnapi fellépésre.
-Ahha...szóval az éneklésre fogod...értem..szánalmas vagy.
-Ültél már valaha limuzinban?? HHHA???
-Nem, még nem..
-Akkor jobb ha tudod, hogy a limuzinokat úgy fejlesztették ki, hogy ne halljuk az utcai zajokat, és még azt se lehessen észrevenni, hogy erősen fékez, és ilyenkor el szoktuk húzni a függönyöket, hogy a rajongók ne lássanak be!!! Így mostmár elhiszed, hogy nem akartam rosszat, és hogy én nem tehetek semmiről, de  mégis ittvagyok, hogy bocsánatot kérjek?? nagyon tudlak sajnálni, ha nem hiszel nekem!
-Jól van, jól van, ne törd magad, elhiszem, és elfogadom a bocsánatkérésedet.
-Most megtisztelve érzem magam.-mondta Austin kis vigyorral a szája csücskében.
-Érezd is, mivel a példaképem áll előttem.Te vagy a kedvenc énekesem! Azért kezdtem el gitározni, mert te is gitározol. Azért a kedvenc színem a piros, mert a tiéd is az. Imádom a számaidat. Már gitárral is el tudom játszani  Say somethin' című számodat.Egyszerűen imádlak, és még mindig azt hiszem hogy álmodom, mert hatalmas vágyam volt, hogy elmenjek egy koncertedre., de még nem sikerült, de hidd el, találkozunk mii még!
-Ez kedves tőled! ha szeretnéd, adhatok egy koncertjegyet, és amikor a One less lonely girl-t éneklem Justin Bieber-től, akkor téged hívatlak fel a színpadra.De remélem nem baj, ha csak a jövő hónapban lesz?
-Uristen ez most komoly??? ne hiszem el!!!! tényleg nem!!!! hogy baj-e hogy a jövő hónapban lesz?? dehogy baj!! életem legszebb napja lesz!köszönöm Austin!! Imádlak!!
-Nincs mit  köszönnöd! Ennyi legalább járt neked, amiért most itt fekszel.De a doki azt mondta, hogy ma már hazamehetsz.Nem?!
-De igen, azt mondta!-kiáltott egy távoli hang. Persze anya volt, az és épp most jött a lenti büféből, és éppen meghallotta, amit Austin kérdezett.
-Én már össze is pakoltam neked!
-Köszi anya! :)
-Haza vihetem Ashley-t Molly?
-Ti már tegezitek egymást?? :OO :)
-Persze! Austin kedves srác, és megengedtem neki, ahogyan azt is, hogy hazavigyen. A cuccaidat hazaviszem, és majd jöttök! Puszi!
-Szia Molly!
-Öhmm..szia anya!-mondtam meglepődve anyának, aki már rég lent volt  kórház földszintén.
-Kedves anyukád van!
-Igen, tudom. A világ legjobb anyukája.
-Én is imádom az anyukámat! :) Mindenben mindig segít.
-Az enyém is. Na de nekem most valahogy át kellene öltöznöm. :$
-Segítsek? És ne hogy azt hidd hogy nyomulok, hanem igazából segíteni szeretnék.
-Hát rendben! Segíts..másképpen nem menne.
Nagy nehezen felöltöztem, aztán Austin segített elmenni a liftig, aztán az autóig. Nagyon szép kocsija van.És kényelmes is.Nagyon.Mielőtt megkérdezte volna, hogy hová is kell vinnie, megkérdezte ezt:
-Eljössz velem fagyizni? csak a jókedv kedvéért ?? :)
-Mehetünk. :)
Három gombócos fagyit ettünk.Meglepődtünk mind2en hogy ugyanolyat kértünk.
-Te is a gyümölcsöseket szereted??
-Igen, de a csokit ki nem állhatom.Ahogyan a puncsot sem.
-Ugyan így vagyok én is! A többit azt mindet szeretem!-mondtam, miközben Austin egyfolytában nézett rajtam valamit.
-Mit nézel??
-A szemedet.érdekes.szép. :)
-A tiéd is!Kékes-zöld. :)
-Igen , és a tiéd is.
-Igen. De mostmár menjünk, mert kezd fájni a lábam.
-Rendben.
Austin kifizette a fagyikat, és már ültünk is be a kocsiba, persze én Austin segítségével. Kérdezés nélkül hazavitt. Vajon honnan tudta??..Áh.megvan.. anya elmondta neki.
-Mindent köszönök Austin!
-Nagyon szívesen, itt a jegy a koncertre!-és odanyújtott egy jegyet, amely az első sorba szólt.
-Most legszívesebben ugrálnék örömömben, de félek elesnék, és mehetnénk vissza a kórházba. xD
-Igen, úgyhogy csak óvatosan örülj!
-Jól van, jól van :)
-Akkor majd találkozunk. :)
-Megadod a telefonszámodat?
-Persze, ha te is a tiédet! :)
-Okés :)
Amikor telefonszámot cseréltünk, adott egy puszit az arcomra, és ezt mondta:
-Gyógyulj meg! :) Szija, és üdvözlöm anyukádat! :)
-Renben, átadom neki! Szia!
 Amikor bementem, anya már rögtön elkezdett bombázni a kérdéseivel. Én mindent részletesen elmondtam neki, és azt mondta hogy menjek fel a szobámba, és próbáljak meg valahogy megfürödni, és ha nem megy, akkor szóljak. Persze nagy nehezen, de sikerült. Amikor lefeküdtem, előtte felmentem facebook-ra, és láttam hogy több száz üzenetem van.Megnéztem belőle vagy 10-et, de abbahagytam, nem bírtam tovább........felmentem twitterre, és 10.000-nél több követőm lett, és egy csomó üzenet ott is, ugyanazokkal a tartalmakkal, amelyek facebook-on.
"Szia, te tényleg Austin  csaja vagy?? :OO menj a francba!!! én akartam az lenni!!"-ez volt a rosszabbik.
"Szia. dejóó!! te vagy Austin barátnője?? dee szerencsés vagy!! gratulálok! :)"-ez volt a jobbik, de mind a kettő rossz volt, ugyanis nem járunk .Sírtam is egy kicsit, mert nem akartam népszerű lenni.nem akartam, hogy beszéljenek rólam az emberek.soha nem szerettem a középpontban lenni.most sikerült. De egy kicsit örültem a mai napnak, mivel Austin adott egy jegyet a koncertjére, és még fagyiztunk is, és még puszit is kaptam.Túl szép volt, és ezért kaptam a sok üzenetet. De nem érdekelt, mert fájt a fejem, és a törött kezem és lábam is, ezért inkább lecsaptam a laptopomat, és elaludtam.




/Az első részbe ennyit. A következő részt nemsokára hozom. Sziasztok! :) /