7.fejezet

Amikor beléptünk a bejárati ajtón, azt hittem elájulok. Elképesztő volt. Rögtön egy hatalmas előtérben kötöttünk ki, amihez egy kis folyosó vezetett. Volt egy hatalmas tükör a falon, aminek a kerete tiszta kovácsolt vas volt. Nagyon tetszett. Messziről hallottam Austin anyukájának a hangját, amint kiabál nekünk, hogy miket sütött, és hogy siessünk. Mikor meglátott minket, odarohant, és átölelt jó szorosan mind a kettőnket. Beljebb mentünk.
-Ezt még álmomban sem gondoltam volna!. csodálkoztam.
-Micsodát?-kérdezte Austin.
-Azt, hogy itt vagyok a házatokban, és hogy ez a ház milyen gyönyörű!-mondtam.
-Hát akkor vacsora után körbevezetlek jó?
-Az nagyon jó lenne.- mosolyogtam.
-Gyertek, csináltam pizzát! Olyat, amilyen a kedvenced!- jelentette ki Ausin anyukája.
-És honnan tudtad hogy melyik a kedvencem?-értetlenkedtem.
-Austin - mondta.
-Ja, igen, gondolhattam volna.Azért köszönöm, hogy itt lehetek.-hálálkodtam.
-Jaj nincs mit köszönnöd, ez természetes. Austin is aludt már nálatok nem egyszer, úgyhogy most te is itt alszol nálunk.
Miközben beszélgettünk, nagyon jól laktunk. Ahogy befejeztük, már Austin fel is pattant a székéről, és hívott, hogy menjünk fel, körbe vezet a házban. Mindketten megköszöntük a vacsorát, majd fel mentünk az emeletre.
-Ez itt az én szobám.-mondta Ausin, és egy ajtóra mutatott.
Amikor beléptem az ajtón, elállt a lélegzetem, Egy csomó rajongói szülinapi köszöntőlapok, "I LOVE YOU" feliratos plüssök, lapok, tablók.
-Te jó ég. Hány éve gyűjtögeted ezeket?
-Egy éve.
-Hogy mi?? Az nem semmi.
-Hát nem. Minden egyes koncertemen rengeteg ilyet kapok, és mindet hazahozom.  A papírokat, tablókat felragasztom a falamra, és mint látod, már a plafonra is, a plüssöket pedig ide az ágy mellé szoktam rakni.  
-Ez nagyszerű! Mennyi gitárod van!
-Ja, hát igen. Az a fő hangszerem.
-Játszol nekem valamit?
-Persze, mindenképp, de csak ha lefürödtünk, utána.
-Rendben. Már alig várom.- örvendeztem.
-Menjünk tovább!- majd kinyitotta az ajtót, és egy másikra mutatott.
-Ez itt a másik szobám.- kacsintott.
-Nincs rossz sorsod, azt látom.- viccelődtem.
-Hát nincs.-röhögött.- Itt a dobom, a zongorám van. Ide szoktam bejönni, ha egyedül akarok lenni, és ha ideges vagyok, azt a dobon szoktam levezetni. Zongorázni is tudok, de nem annyira, mint dobolni és gitározni.
-Azért dobolhatsz, és zongorázhatsz is nekem.- mondtam neki viccből, de úgy látszott, hogy ő ezt teljesen komolyan vette.
-Rendben, de azt is csak fürdés után.
-Hát oké.-örültem.
-Menjünk tovább. Itt a fürdő. Mellette pedig anya szobája. Amellett pedig a vendégszoba.
-Aha. Ott fogok én aludni.- jelentettem ki.
-Ott szeretnél? - hervadt le a mosoly az arcáról.
-Hát mert hol máshol aludnék?
-A szobámban! Mellettem!- mondta.
-Ha azt mondod hogy aludjak ott, én ott alszok.
-Akkor aludj mellettem!
-Okés. - egyeztem bele.
-Akkor ki megy először lefürdeni?
-Mehetsz nyugodtan.- mondtam Austinnak.
-Nem, nem. A vendég az első. Te menj!- mondta.
-Hát rendben, akkor megyek én.
20 perc kellett ahhoz, hogy lefürödjek a gipszeim miatt, de ahogy el kezdtem gondolkozni, mikor is veszik le, rájöttem: Már csak 1 nap, és mehetek a kórházba, hogy levehessék a gipszet.
Kimentem a fürdőszobából, majd bementem Austin szobájába, és szóltam neki, hogy mehet fürödni, készen vagyok. Neki persze elég volt 5 perc a fürdéshez. Amikor kijött, nagyon finom illatot hozott maga után. Igazi "Austin illat" volt.
Leült mellém az ágyra, majd elővette a gitárját. Elkezdte a Say somethin' című számát játszani, és kérte, hogy énekeljek vele. Persze én rögtön bekapcsolódtam. Vagy 2 órát biztosan énekelt é gitározott nekem. Amik fent voltak a YouTube-on, azok közül nagyon sokat eljátszott. Életem egyik legjobb 2 órája volt.
11 óra volt.
-Már egy kicsit fáradt vagyok. Nem fekszünk le?- kérdeztem.
-De! Pont ezt akartam én is mondani.-mosolygott.
Nagyon jó puha volt az ágya. Imádtam. Amikor befeküdt mellém, egyre közelebb jött hozzám, én pedig a vállára tettem a fejem.
-Nagyon szeretek veled lenni Ash.- jelentette ki, miközben a szemembe nézett.
-Én is nagyon szeretek veled lenni Austin.-mondtam, majd megöleltem.
-Már csak egy nap, és végre láthatlak gipszek nélkül.
-Hát igen, már én is nagyon várom hogy levegyék őket.- viccelődtem.
Egyszer csak, valami végig villant a szobán. Olyan volt, mintha valaki fényképezett volna, de ezt a villanást egy hatalmas dörgés követte, amitől szinte ráugrottam Austinra.
-Hé, nyugi. Mi a baj? Csak nem félsz a vihartól?-nyugtatgatott.
-De igen. Nagyon félek.- mondtam reszketve, és megint volt egy villanás, és mivel már tudtam, hogy másodpercek kérdése és dörögni fog, gyorsan odabújtam Austinhoz.
-Austin nagyon félek!
-Tudom, de nyugi. Itt vagyok. Nem bánthat senki, és semmi. Nyugi. Ha megnyugodtál egy kicsit, akkor odamennék az ablakhoz, hogy lehúzzam a redőnyt, hogy ne félj annyira. Jó?
-Ne, ne! Ne hagyj itt! Kérlek!
-Akkor gyere el velem az ablakig.
-De nem!! Azt sem akarom!
-De én csak jót akarok nyugi már. 10 másodperc. Annyit csak kibírsz.
-Pontosan! 10 másodperc pontosan elég ahhoz, hogy megint megijedjek. Úgyhogy ne hagyj itt!
-De akkor hogy húzzam le a redőnyt?
-Na jó, veled megyek.- gyorsan megragadtam Austin kezét, és odarohantunk az ablakhoz, és láttuk, hogy nagyon erősen fúj a szél, és szakad az eső, de ez engem nem nagyon érdekelt. Inkább azzal voltam elfoglalva, hogy ha lehúzza Austin a redőnyt, akkor célba veszem az ágyat, és a takaró alá bújok. Ez gyorsan meg is volt.
-Na látod, ennyi volt. Bele haltál?- incselkedett Austin.
-Nem haltam bele, de nagyon ijesztő volt.
-Na mostmár megnyugodhatsz. Most már aludjunk szerintem, mert már nagyon álmos vagyok. Ha nem tudsz elaludni, akkor kelts fel nyugodtan. Majd mesélek neked valami szépet.
-Rendben, de szerintem erre nem lesz szükség, mert nagyon fáradt vagyok.- mosolyogtam.
-Akkor jóéjt, szép álmokat Ashley!- és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Neked is Austin!- majd nyomtam egy puszit az arcára.
Még 10 percet gondolkoztam, aztán elaludtam.


/ Következő rész 2 komment után. :) /