9.fejezet

Amikor felkeltem, éreztem, hogy valami van a derekamon. Vagyis mintha valaki átkarolt volna. Austin volt az, de még aludt. Nem akartam felkelteni, de addig mocorogtam, hogy felkeltettem. Elég morcosnak tűnt.
-Jó reggelt!- köszönt.
-Neked is! Valami baj van?-kérdeztem.
-Nincs!-mosolygott. -Miért lenne?- kérdezte.
-Nemtudom. Csak olyan morcosnak tűntél.-mondtam, majd felálltam.
-Hova mész?-kérdezte.
-Kimegyek a mosdóba. Mindjárt jövök.-mondtam.
-Okés, siess, mert mutatni karok valamit.-mondta. Nem tudtam elképzelni mit akarhat ilyen hajnalban mutatni, de azért siettem, mert kíváncsivá tett.
-Na itt vagyok.-szóltam,majd leültem Austin mellé.
-Amikor nagyon korán kelek valamilyen úton-módon, olyankor mindig kiülök a tetőre, mármint ahol vízszintes. Tehát mindig kiülök a tetőre, és nézem, ahogyan felkel a nap, és ahogy megindul a városban az élet. Imádom. Kevésszer van ilyen alkalom, de ha van, akkor sosem szoktam kihagyni. Kiülsz velem?-kérdezte.
-Persze. Szívesen.-mondtam, majd vettünk fel egy köntöst és egy papucsot, aztán kimásztunk az ablakon,  a tetőre. Elképesztő volt. Még sosem gondoltam erre, hogy én is kimásszak a tetőnkre, de mostmár biztosan fogok.
-Na milyen idefent?- kérdezte.
-Csodálatos. Mostmár én is fogom ezt csinálni otthon.
-Nézd! Ott a vidámpark! Oda megyünk ma!- mondta. 
-És mikor megyünk?-kérdeztem.
-Mikor szeretnél?-kérdezte.
-Nekem mindegy. Menjünk ebéd után.
-Rendben, de akkor ebédre rendelünk pizzát, mert anya nincs itthon. És addig pizsamában leszünk.-kacsintott.
-Én benne vagyok.- kacsintottam én is.
-Éhes vagy? Mert én nagyon. - mondta.
-Hát igen, eléggé.- mondta.
-Akkor megyek csinálok rántottát. Az jó lesz?-kérdezte.
-Tökéletes. - válaszoltam.
Egy 10 percre rá hogy lement, már jött is 2 tálcával a kezében. Az egyiket nekem adta, a másikat magának, majd leült mellém az ágyra. Csinált teát is. Isteni lett. Minden. Nagyon jól laktunk. Amikor végeztünk, Austin ment volna lefelé, de mondtam neki, hogy maradjon fönt, én lemegyek és elmosogatok. Persze ő ezt nem hagyta, de én erősködtem, míg engedett. Hamar elmosogattam, és amikor felmentem, gitárszót hallottam. Amikor bementem abba a szobába, ahol Austin hangszerei vannak és megláttam hogy Austin gitározik, és méghozzá a kedvenc számomat tőle, elkezdtem énekelni a gitárszó mellett. Annyira szerettem így énekelni. A legjobb az volt, amikor  Austin is énekelt velem.
-Nagyon szép hangod van Ash! Egyszer majd énekelhetnénk együtt közönség előtt is. Mit gondolsz?
-Áhh...  lehetetlenség. Egy: nincs jó hangom. Kettő: lámpalázas vagyok. Három: miért mutatkoznál éppen velem?
-Ashley! Figyelj! Én nem szoktam hazudni! És ilyennel viccelni sem! Szóval higgy nekem!


/ A mai részbe ennyit, ígérem holnap hozom a következőt, és az hosszú lesz! Bocsi! 1komi és kövi! :) /