10.fejezet

-Jó, de mégis mit énekelnénk? - kérdeztem.
-A Say somethin'-t nagyon jól el tudjuk énekelni ketten. A Say you're just a friend-et szintén. A No air-t azt is tudod gondolom.- mondta.
-Persze hogy tudom! - mosolyogtam.
-Akkor a nagy koncerten fellépsz velem?-kérdezte.
-Na ne! Most komolyan? A koncertedet velem akarod elrontani? Ne csináld!- mondtam neki.
-Miért rontanám el veled? Csak jobb lenne.Sokkal. Kérlek. Addig még lehet hogy egy dalt is tudunk írni együtt. Kérlek Ash!- nézett rám bociszemekkel.
-Majd még meglátjuk hogy mennek a gyakorlások. Rendben?- mondtam.
-Oké. De úgyis jó leszel.- mondta, majd intett, hogy üljek le mellé az ágyra.
-Majd meglátjuk.-mondtam.
-Akkor rendelünk pizzát?
-Aha. A szokásosat. - mondtam.
-Okés, akkor mindjárt jövök, csak elmegyek a telefonomért.
-Addig felöltözök.
-Ne! Még ne! Majd ha megebédeltünk, majd akkor átöltözünk.-parancsolt rám Austin viccesen.
-Öhh..okés.- kuncogtam.
Amikor Austin megrendelte a pizzát, feljött, és mondta hogy énekeljük el addig a No air-t, amíg nem jön a pizza. Én persze beleegyeztem. Nagyon jó érzés volt vele énekelni. Az éneklésünket egy csengőszó szakította félbe. Austin lerohant, és felhozta a pizzát. Gyorsan megettük, vagyis hagytunk néhány szeletet, de azért nagyon tele lettünk.
-Mostmár felöltözhetünk?-kérdeztem.
-Mostmár igen.-kacsintott.
Gondoltam ma sem a kékhez, sem a piroshoz nem kötődöm, ezért ezt vettem fel:

 Austin pedig ezt:











 

-Ash! Indulhatunk?  -kiabált Austin.
-Igen máris!-kiabáltam vissza.
Hamar odaértünk a vidámparkba. Nagyon jó volt. Egész délután ott voltunk. Utolsónak hagytuk az óriáskereket, mert a naplementét szerettük volna megnézni a magasból, ha már a napfelkeltét megnéztük a háztetőről. Amikor felértünk a legmagasabb pontra, eszméletlen látvány tárult elénk. A város és a nap egyszerre gyönyörű volt.
-Ez nagyon szép! Még sosem láttam ilyet, pedig itt élek egy ideje. - mondtam.
-Na akkor most már ilyet is láttál.- válaszolt Austin.
-Kár lett volna kihagyni.- mondtam, majd Austin megragadta a kezemet, és így szólt:
-Ashley Blue! Tudom, hogy korai még, de el kell mondanom valamit- amikor ezeket a szavakat kimondta, a szívem egyre hevesebben vert. Sejtettem valamit, de inkább a jelenre koncentráltam, és bólintottam Austinnak hogy folytassa.
-Tehát. Tudom hogy korai, de amióta történt a baleset, azóta nagyon jóban lettünk, és kezdtelek egyre jobban megszeretni. Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de szerintem lépnünk kéne. Ha túlságosan elkapkodom, szólj nyugodtan,mert akkor leállok.
-Nem, ezt én is így gondolom Austin. És teljesen jó ez a tempó nekem. És most hogyan tovább? - kérdeztem, várva azt a választ, ami már a fejemben összerakódott.
-Most jön az a rész, hogy megkérdezem, hogy....- Austin mondandóját egy sikítozó hang, majd mégtöbb sikítozó lány hang szakította félbe.
-Austin!!! Úr Isten ez Austin Mahone!! Lányok nézzétek!- az óriáskerék pont leért, mire odajött egy csomó rajongó, és képeket akartak, na meg persze autogramokat. Austin persze nem hozhatott szégyent a hírnevére, ezért teljesítette a lányok kívánságát. Egy ideig elbambultam és amikor újra észbe kaptam, már egy hatalmas tömegnyi lány állt Austin körül. Már vagy egy fél órája ott álltam az óriáskerék lábánál, de a lánytömeg nem akart csökkenni, és már Austint sem láttam, olyan sokan voltak, ezért úgy döntöttem, hazamegyek, mert itt rám már úgysem lesz szükség. Persze először elmentem Austinék lakásába a cuccaimért, és otthon találtam Austin anyukáját, és rögtön kifaggatott, hogy hol van Austin és hogy miért nem velem van?. Én mindent elmeséltem neki, és nagyon bántott a dolog, hogy észre sem vette, hogy eltűntem. Na de ez most nem érdekelt, csak haza akartam menni, és ezt meg is tettem. Amikor beléptem az ajtón, éreztem a telefonomat a zsebemben, hogy rezeg. Tudtam hogy ki az,és nem vettem fel. Erre anyát hívta, aki rögtön felvette. Anya oda akarta adni nekem a telefont, de én mutogattam neki, hogy ne, és hogy mondja azt Austinnak hogy még nem értem haza. Nem tudom, hogy hogyan, de Austin tudta, hogy itthon vagyok, mert pár perc múlva megszólalt a csengő. Austin volt. Én gyorsan felrohantam a szobámba, és mondtam anyának, hogy ne  nyisson neki ajtót, de persze ezt nem tehette,mert nem akart köcsög lenni. Ahogy kinyittotta az ajtót, Austin a lépcső felé kezdett el rohanni. Én ebből csak annyit hallottam, hogy valaki nagyon gyorsan rohan a szobám felé. Szinte betörte az ajtómat, de bejött. Én nem szóltam semmit, de úgy látszott, hogy neki elég sok mondanivalója van.
- Ashley ne haragudj rám!  Hidd el, én el akartam jönni, de nagyon sokan voltak, és nem lehetek bunó a rajongóimmal.
-De Austin! Mondhattad volna nekik, hogy dolgod van. Nem érsz te rá mindig. De mind1 hagyjuk az egészet! - mondtam mérgesen, majd az ablek felé fordultam az ágyamon, hogy nem is lássam Austint.
-De kérlek ne haragudj rám! És egyébként nem fejeztem be azt, amit mondani akartam az óriáskeréken. Pedig elég fontos. Elmondhatom?
-Nem tudom, hogy akarom-e hallani. - mondtam, de a szívem mélyén mindennél jobban akartam, hogy elmondja, de nem lehetek neki ilyen könnyű préda. Küzdjön!
-Tudom hogy haragszol. És teljesen megértem az okát, de hidd el! Te sokkal fontosabb vagy nekem,min a rajongók!
-Tényleg?-kérdeztem.
-Persze. És ehhez kapcsolódik amit mondani akar/tam/ok.
- Majd holnap elmondod. Most menj! - parancsoltam ki a szobámból.
-De......ááh. hagyjuk. Figyelj Ashley én nem akartalak megbántani, csak a dolgomat tettem. Kérlek bocsájts meg nekem! Nem akartam neked rosszat! Én szeretlek Ashley Blue! És nem akarlak elveszíteni! Nagyon szépen kérlek bocsájts meg!
-Szeretsz?? Mármint hogyan? - kérdeztem.
-Tudod te azt. És tudom, hogy teljesen tisztában vagy azzal, hogy mit is akarok elérni ezzel.
-Persze hogy tisztában vagyok vele. De akkor mondd! - mondta, majd elmosolyodtam.
-Szóval. Ashley Blue! Leszel a barátnőm? - kérdezte, és abban a pillanatban azt hittem, hogy elájulok.
-Igen, leszek, persze hogy leszek!- mondtam, majd a nyakába ugrottam.
-Szeretlek Ash!- mondta, majd megcsókolt.
-Én is szeretlek Austin!- mondtam, amikor először éreztem magaménak Austint.
-Kérlek aludj velem!- mondta Austin, miközben boci szemekkel nézett rám.
-Ki kinél?-kérdeztem.
-Te nálam!- mondta, majd felkapott, és levitt a lépcsőn, hogy megmutassa anyunak, hogy mi történt odafent.
-Hát ti meg?? Ashley, már nem kell cipeltetned magad, nincs már eltörve a lábad.
-Tudom, anya, tudom.- mondtam, majd Austinnal elkezdtünk röhögni.
-Na szóval. Aki mellettem áll, már nem csak Ashley, hanem az én barátnőm!. jelentette ki Austin, és amikor anya ezt meghallotta, rögtön átölelt mind a kettőnket olyan szorosan, amilyen szorosan csak tudott, és ezt mondta:
-Tudtam én, hogy lesz köztetek valami! Tudtam én!- mondta, majd elkezdett röhögni, amit mi is folytattunk.
Mondtuk anyának, hogy Austinhoz megyünk, vagyis ott alszok megint. Persze ezt anya nem utasította vissza.
Austinéknál gyorsan lefürödtünk, vacsoráztunk, majd lefeküdtünk aludni.
Életem egyik legjobb napja volt.



/ A következő rész 3 komment után lesz. Remélem tetszett. Sziasztok! :))  /