12.fejezet

 / Bocsi hogy ilyen későn hoztam újrészt. Többet nem fordul elő :) Jó olvasást, iratkozzatok, kommenteljetek! :) /




Gitárszót hallottam, amikor felkeltem. Gyorsan kipattantam az ágyból, és a gyakorlószoba  felé siettem. Bekukucskáltam a kulcslyukon, és láttam Austin-t az ágyon ülve, gitározni. Furcsa volt. Nem így szokott gitározni. Olyan szomorú volt a dal is, amit játszott, és úgy ő maga sem volt valami vidám hangulatban. Pár perccel később az ajtó kinyílt, én hátraestem, hátam hatalmasat dübbent az emelet padlóján.
-Te mit keresel itt? - kérdezte már szinte sírva. El nem tudtam képzelni, mi történhetett az éjjel, vagy addig, amíg aludtam.
-Én csak...- aztán félbeszakított.
-Tudod mit? Nem érdekel. Be kell mennem a kórházba. Majd jövök.- és már lent is volt az előszobában, majd becsapta az ajtót.

*
 Már 2 órája nem jött haza Austin. Mi a francnak van ő a kórházban? És miért beszélt velem úgy, mint egy kutyával? Jó, megértem hogy felmérgeltem azzal, hogy kukucskáltam a kulcslyukon, és nem mentem be, de akkor is. Elvileg nagyon szeretjük egymást. "Elvileg".  Úgy döntöttem, hogy haza megyek anyához, de előtte rendbe tettem a lakást. Eközben egy csomót gondolkoztam, de nem jutottam sokra. El nem tudtam képzelni, hogy mi történhetett. Aggódtam. De reméltem, hogy hívni fog, de még mindig nem hívott. Így hát, haza mentem.

** Eközben a kórházban **
*Austin szemszöge*

-Kicsim, Ashley hol van?- kérdezte anya aggódóan. Még ilyenkor is aggódik Ashley miatt.
-Otthon hagytam...- szóltam, miközben elgondolkodtam azon, mit is tettem vele.
-De miért? Tudja egyáltalán, hogy mi történt?- kérdezte.
-Nem tud semmit. Csak úgy otthon hagytam.- mondtam csalódottan.
-De.........- itt elcsuklott anya hangja, és a gépek jelezték, hogy anya szíve egyre lassabban ver. Az enyém egyre gyorsabban, és ahogy csak tudtam, kirohantam a folyosóra, hogy szóljak egy nővérnek. Ő gyorsan utánam futott, és kérte, hogy maradjak kint. Párperc múlva a nővér kijött, és intett, hogy bemehetek, anya egy gyors szívrohamot kapott. Abban a pillanatban, mintha az én szívem is leállt volna. Megdöbbentem.
-Ki.....- próbált beszélni anya.
-Anya, ne beszélj, pihenj kérlek. Szükséged van rá.
-Akkor me..meséld e..el a ma re..reggelt..- dadogta.
-Nem anya, nem akarlak ezzel terhelni, csak pihenj. Kérlek.- mondtam.
-D..de...kérlek!-
-Hát jó. Reggel, amikor felkeltem, Ashley még aludt, gyorsan felöltöztem, és ide jöttem, hogy megnézzem, mi van veled. Amikor mondták, hogy nem sok időd van hátra,ki kellett engednem valahogy a gőzt, ezért haza mentem, berontottam a gyakorló szobába, és elkezdtem gitározni. Ashley pedig lesekedett a kulcslyukon.
Mivel nagyon feszült voltam, kirántottam az ajtót, Ashley pedig hátraesett. A háta hatalmasat dübbent a padlón, de nem érdekelt, csak hozzád akartam jönni. És csak úgy otthon hagytam.
-Édesem, ezt ne csináld! Ő nem tehet arról, hogy bekerültem a kórházba. Most pedig rohanj haza, és kérj tőle bocsánatot, és magyarázd el neki a történteket.
-Nem anya! Nem hagylak itt!
-Ez nem csak egy szimpla kérés volt, hanem parancs.-mondta, majd mintha lelőtték volna, olyan gyorsan elaludt.
-Anya! Anya! Ébredj! - nem volt semmi reakció.
Ránéztem az anya életét segítő gépekre, és láttam, hogy az állapota stabil.De akkor miért nem ébred fel??.
-Anyaaa!!!!- szinte már kiabáltam, amikor kinyitotta a szemét.
-Nyugi kicsim! Csak fáradt vagyok. Menj Ashley-hez, aztán ha van kedvetek, gyertek vissza. Puszi, szeretlek! - mondta, majd lehunyta a szemét.
-Én is szeretlek anya.-súgtam a fülébe, majd nyomtam egy puszit az arcára.

*Amikor Austin hazaér*
-Ashley!!!Hol vagy??? Gyere ide kérlek!- kiabáltam, majd végigrohantam a házon, de sehol nem találtam senkit. Viszont az feltűnt, hogy rend van. Az ágy be van vetve, el van mosogatva, fel van takarítva. Ez biztosan nem anya volt, én kizárt. Akkor Ashley volt. De hol van most?
*
*
*
Felhívam Molly-t.
-Szia Molly!
-Ööö.sziia Austin.
-Ashley otthon van? Beszélnem kell vele!
-Sajnálom, de nincs itthon.
-És nem tudod, hogy hová ment?
-Nem. Csak annyit, hogy a barátnőivel van valahol a városban.
-Rendben, köszönöm Molly. További szép napot! Szia!
-Szivesen, szia Austin,neked is.
*Telefonbeszélgetés vége*


*Ashley szemszöge*
Amikor anya telefonja megcsördült, valahogy sejtettem, hogy Austin az. Amikor anya rám nézett, miközben Austinnal beszélt, tudtam, hogy Austin  felőlem kérdezi, hogy hol vagyok. Rögtön intettem neki, hogy mondja azt  hogy nem vagyok itthon...Nem akartam vele beszélni..nagyon bunkó volt velem reggel.És fogalmam sincs, hogy miért. Lehet hogy amiatt kapta fel ennyire  vizet, hogy belestem a kulcslyukon? Nem....Austin nem ilyen. Ennyiért soha nem lenne mérges ennyire. Nem is érdekelte, hogy én a földre zuhantam. Meg sem kérdezte, hogy fájt-e, és még vissza sem nézett rám. Csak elviharzott mellettem, egyenesen ki az ajtón, majd azt jól becsapta.
Felmentem Twitter-re, és amikor megnéztem a tweeteket és az üzeneteket, sírva fakadtam. Rettenően sértő dolgokat írtak a számomra. Le ribancoztak, le k**v**tak, és még sorolhatnám. A mai napomat már ennél jobban semmi nem tudta volna elrontani.


Ezekkel a sértőbbnél sértőbb megjegyzésekkel azóta bombáznak, mióta Austin-nal járni kezdtünk. Ezelőtt soha, de soha nem kaptam egyetlen egy sértő e-mail, üzenetet, vagy tweet-et sem. Elegem van. Ha összefutok Austinnal, megmondom neki, hogy ez így nem mehet tovább. A rajongói darabokra szednek engem. Már az utcára sem merek kimenni.



Ennek a találkozásnak minél hamarabb meg kell történnie...




/ A következő rész 6 komment után, és iratkozzatok fel, különben nem lesz új rész. :)) /