13.fejezet

Másnap reggel korán keltem, ezért gondoltam lemegyek egyet sétálok a parkban, de amikor az ajtóhoz értem, elgondolkodtam azon, hogy min is elmélkedtem tegnap. Visszafordultam, felmentem az emeletre, és lehuppantam az ágyamra. Becsuktam a szemem pár percre, majd lépteket hallottam a lépcsőn, és anya benyitott a szobámba.
- Szia kicsim, hát te hol voltál, vagy hova készülsz?
-Szia anya. Korán keltem, és gondoltam sétálok egyet, de inkább nem mentem sehova.
-És mitől van ilyen rossz kedved?
-Hosszú...
-Időm, mint a tenger. Mesélj csak! - parancsolt rám.
-Austin......vagyis Austin-nal semmi baj, de a rajongók........ nem bírom már......

* Anyának elmeséltem mindent részletesen, és persze mint máskor is, ellátott tanácsokkal, bár nem haladtam többre velük. *

A délelőttömet a gép előtt, és az udvaron töltöttem. Elég unalmas volt, ezért ebéd után megkértem anyát, hogy menjünk el valahova KOCSIVAL.
-Miért kocsival? Miért nem sétálunk egy jót ebben a szép időben?- kérdezte anya.
-Anya, kérlek!
-Jaj, tényleg, elfelejtettem. Az Austin rajongók mindenhol ott vannak.
-Igen, és mivel nem tudok már itthon ülni, menjünk.
-Hát rendben. Átöltözök, és mehetünk is.
 Anyának muszáj volt elmennie Austin-ék háza előtt, és persze elkerülhetetlen volt a találkozás. Örültem is, mert legalább elmondhatom neki a dolgokat. Anya addig elment az egyik bevásárlóközpontba, Austin pedig odajött hozzám, hogy megöleljen, de én kibújtam a karjai alól.
-Szia Ashley, úgy sajnálom!! Anya még most is a kórházban van! De ez nem magyarázza meg azt, amit tettem tegnap reggel. Soha, de soha nem fogom ezt megbocsájtani magamnak, és attól félek, hogy te sem.
-A tegnap reggel, most nem fontos. Egyre több sértő e-mailt, üzenetet és tweet-et kapok a rajongóidtól. Nem bírom már ezt idegileg. Teljes idegroncs vagyok már így is. Attól félek, ez a kapcsolatunk rovására fog menni...vagyis MENT....
-Várjunk! Ashley ez mit jelent???? Ugye nem....????- nézett rám Austin kikerekedett szemekkel.
-De......Sajnálom, de ez már nem fog menni közöttünk. A rajongóid darabokra szednek engem...
-Beszélek velük, mindent megteszek, csak ne tedd ezt velem Ash, kérlek!!. - Ahogy megláttam annak a fiúnak a szemében a könnyeket, akit mindennél jobban szeretek, én is elérzékenyültem. Nagyon rossz érzés volt. A világon, még eddig semmi nem fájt ennyire, de meg kellett tennem.
-Őket nem hiszem, hogy le tudnád állítani...a lényeg, hogy köztünk mindennek vége.
-Kérlek!! Nem teheted ezt meg velem!! - sírt.
-Légy szíves, ne sírj!- próbáltam vigasztalni.
-De.....de.....jó, megértelek, de  kérlek, adj egy kis időt, és én leállítom a Mahomie-kat. - győzködött, vagyis próbált.
-Tedd közhírré, hogy szakítottunk.- mondtam.
-Jaj Ash, kérlek ne tedd ezt!!!- kérlelt.
-A rajongóknak ebbe nagyobb beleszólásuk van, ezért ez a legjobb döntés. Hidd el..
-Én elhiszem, de beszélek velük!!
-Nem kell! Írd ki mindenhová, hogy már nem vagyunk együtt.
-De kérlek!!!
-Nem, sajnálom, mennem kell, Szia Austin!


Nagyon fájt, de muszáj volt megtennem. Anyát felhívtam, értem jött, kikérdezett a kocsiban, én elmondtam neki mindent. Austin egyfolytában hívogatott, de mindig kinyomtam. Minden egyes "Elutasítás"  szíven ütött, de most időre van szükségem. Estére ki kellett kapcsolnom a telefonomat, mert Austin nem adta fel. Aznap este nagyon rosszul aludtam.