15.fejezet

Bocsi mindenkinek hogy ennyire későn írtam részt, de nagyon elfoglalt vagyok ugye az új suli miatt és egy kicsit szüneteltettem a blogírást. De meghoztam a 15.részt! :) Jó olvasást! :)



Reggel arra keltem, hogy esik az eső és a tetőablakon kopog. 'Na ez is egy rossz nap lesz...' - gondoltam magamban miközben felvettem a köntösömet. Lementem a konyhába, ahol már anya nagyban benne volt az ebéd készítésében.
-Hány óra van?-kérdezem anyát elveszve.
-Fél 11.-mondja mosolyogva.
-Anya....-sóhajtottam.
-Mi az kicsim?
-Tanácstalan vagyok. Nem tudom mit tegyek. Azt szeretném, ha Austin anyukája minél hamarabb meggyógyuljon és hogy Austinnak jó kedve legyen. Annyira rossz őt így látni.
-Tudom, de nem tehetünk semmit. Ma bemegyünk a kórházba, mert ma jön az eredmény, hogy mit tudnak tenni Michell-el.
-Rendben.

*

Amikor megebédeltünk, Scotty elment az egyik haverjához, anya és én pedig elmentünk a kórházba. Bementünk Michell-hez, aludt. Austin nem volt bent. Bejött a doki, és a kezünkbe nyomott egy papírt, amin rajta voltak a lehetőségek. Egyetlen lehetősége van Michell-nek. Az értágító műtét. Valami hálóról is beszél az orvos, de nem értettem. A lényeg az volt, hogy muszáj megműteni. A doki azt mondta hogy a műtét 80%-ban elképzelhető hogy sikeres lesz, ami elég jó. Austin egy 10 perc múlva megérkezett. Elmeséltük neki is a dolgokat, és beleegyezett a műtétbe. Viszont a műtétet csak egy hét múlva tudják elvégezni.
'Szuper.....még egy teljes hét...szegény Austin...nem baj, sikerülni fog....'-gondolkoztam.

*Austin szemszöge*
Istenem még egy hét. Nem hiszem el. Remélem sikerülni fog a műtét. Még meg kell írnom egy másik dalt a rajongóknak mivel megígértem nekik a meglepetést, ami valójában Ashley lett volna, de a rajongók tönkre tették. Nem tudom miről írjak. Össze vagyok zavarodva. Szomorú dalt nem írhatok. De pillanatnyilag nincs miért boldognak lennem. Pedig magamnak kell megírnom a dalt, méghozzá gyorsan mert összesen 2 hetem van arra, hogy összekapja magam mert a nagykoncertet nem halaszthatom el. De ha jól belegondolok. A rajongóknak akarok ilyen nagy örömet okozni amikor tönkre tették a kapcsolatomat?. Igen. Meg kell tennem mert ez a dolgom. Akár tetszik, akár nem. Lehet, hogy fel kellene hívnom Ashleyt, hogy segítsen. Lehet hogy nem kéne. De nem sok választásom maradt rajta kívül.

*Telefonban*

-Halló?-szól bele Ashley a telefonba.
-Szia Ashley.-mondom.
-Mi újság?-kérdezi.
-Beszélnünk kellene. Kéne egy kis segítség az új dalom kapcsán. Semmi ötletem nincs, miről írjak, ugyanis mindenképpen meg kell írnom az új dalt, de szomorú dalt nem írhatok, mást a szomorúságon pedig nem igazán érzek. Segíts!
-Jaj Austin. Nem tudom, mit tehetnék, de megpróbálhatjuk. Majd írunk valami rövid számot. Nyugi megoldjuk.
-És nem lehetne az, hogy az eredeti számot elénekled velem?
-Nem tudom Austin. A rajongóid nem örülnének neki. Amíg nem beszélsz velük, semmi nem ehet köztünk és semmi közünk nem lehet egymáshoz, ezt te is tudod.
-Persze. Akkor át jössz?
-Mikor?
-Most is jó. De tudod, öltözz be, nehogy meglássanak, és hívj fel ha a hátsó bejáratnál vagy.
-Rendben-egyeztem bele. -Ott találkozunk.
-Oké, szia Ashley!
-Szia Austin!

*Telefonbeszélgetés vége*

Még azon a délután összehoztunk egy rövid kis dalt, ami szerintem nem is lett olyan rossz. A rajongóknak tetszeni fog.

Gondolkodjunk csak egy kicsit.  Nemrégen, oda voltam az Austin poszterekért, és hatalmas álmom volt hogy eljuthassak egy koncertjére. Szó szerint Istenítettem. Mindent megtettem volna egy koncertjegyért. MINDENT....Most pedig...otthon a fiókomba dobva három koncertjegy, most segítettem Austinnak megírni egy dalt. Hihetetlen. Nem?! De. A lényeg, hogy minden helyre jöjjön, és helyre is fog, ha hiszünk benne! Én hiszek benne! Egy hét múlva műtét, és ott sem lesz semmi gond. Austin boldog lesz, és a koncert is zökkenőmentesen fog menni.

Miután 1 teljes órát gondolkoztam a zuhany alatt, bementem Scotty szobájába, és beszélgettem egy kicsit a kisöcsémmel, mert mostanában eléggé elhanyagolom, és ezt nem kéne. Elmesélte a napját, mondta hogy jót kosaraztak a haverjával kint a pályán, és hogy megismerkedett egy lánnyal. Scotty egy lánnyal. Eljött ez a pillanat is. Jaaj mennyi gond lesz majd még vele is. De nem baj, ő az öcsém, és az a dolgom hogy támaszt nyújtsak neki mindenben, amiben csak tudok. Tudja hogy velem mindent megbeszélhet, és még jobb, hogy és is elmondhatok neki bármit. Elmeséltem neki az Austin-os dolgot is. Nem nagyon tudott mit mondani rá, de jól eset hogy elmondhattam neki.
Mivel már nagyon fáradt voltam, elköszöntem Scotty-tól, és bementem a szobámba. Lefeküdtem az ágyamra, elővettem a laptopomat, de rögtön le s csuktam mert nem volt se erőm, se kedvem a rajongók ostromlására. Leoltottam a lámpát, és ahogy betakaróztam, rögtön el is aludtam.



Következő rész 10 komment után. :) Remélem tetszett! :) Iratkozzatok fel, komizzatok! :))